10. fejezet

- 2 évig osztálytársak voltunk középiskolába és nem mellesleg elválaszthatatlan legjobb barátok voltunk.- mondtam neki még mindig halkan.

 - Nem is mondta Sergio, hogy ismer téged.- mondta.

 - Szerintem meg sem ismer, azért nem mesélt. Lehet, hogy így jobb is.- mondtam.

 - De miért, régen összevesztetek?- kérdezte Iker.

 - Nem. Ezért vagyok szomorú, mert meg se ismer, pedig én őt igen. A viselkedése, grimaszai ugyan olyanok, mint régen.- mondtam.

 - Akkor miért nem beszélsz vele és mondod el neki vagy kérdezed meg tőle?- kérdezte Iker.

 - Nem tudom.- mondtam.

 - Jaj, Lins. Pedig szerintem jobb lenne ha megbeszélnétek.- mondta.
Éppen meg akartam szólalni, de hallottam, hogy valaki a nevünket kiálltja.
 - Lina! Iker! Vége az edzésnek, de mi még játszunk egyet. Nem álltok be ti is játszani?- kérdezte Cris. Én inkább néztem a földet.
- Én megyek.- mondta Iker.- Gyere te is Lins.- kérte Iker.
Pont akartam mondani, hogy inkább nem, de mikor felnéztem láttam, hogy már az öcsém és Serigo is ott áll előttem.
 - Megyek én is, de előre szólok, hogy nem tudok focizni.- mondtam nekik.
 - Nem baj, akkor is gyere.- mondta Cris.
Odamentünk a többiekhez.
 - Na, ki kivel lesz egy csapatba?- kérdezte Iker.
Mivel már nem Iker az 1. számú csapatkapitány, így Cris osztotta ki, hogy ki melyik csapatba lesz. Mondjuk már voltak akik elmentek átöltözni, így 10 voltunk a pályán.
 - Iker, Sergio, Benzema, Jesé és Bale legyen az egyik csapatba. Navas, James, Lina, Isco pedig velem lesznek.
Ezután elkezdtünk játszani. Annyira nagyon nem tudtam segíteni a csapatom játékát, inkább hátráltattam őket. Mondjuk attól függetlenül sokat passzolták nekem a labdát. Abban állapodtunk meg az elején, hogy 30 perces lesz a 'meccs'. A játék vége felé, már szinte élveztem a játékot. A 29 perc környékén járhattunk, amikor nekem passzolták a labdát, (nem mellesleg Sergio , aki nem is az én csapattársam volt ) és mivel engem egyedül hagytak, így volt egy kis előnyöm. Futhattam a labdával egyedül. (Mondjuk szerintem már elfáradtak a többiek, az is közbejátszhatott, meg hagytak is engem.) Így gólt lőttem a 30. percben. Iker is szórakozott, így hagyta, hogy beguruljon a labda a hálóba. Mindenki engem tapsolt, jól esett, de tudtam, hogy ezt direkt így tervezték. Viszont, így is nagyon jó volt velük játszani.

9. fejezet

Még beszélgettünk fél órát, utána Niki hazament, mert holnap dolgoznia kell. Én is elmentem fürödni azután lefeküdtem aludni.

11 óra után keltem fel. Nem tudom, hogy aludtam eddig, mert általában korán szoktam felkelni.
Bár legalább kipihentem magam. Reggelire készítettem szendvicset magamnak. Leültem vele a kanapéra, bekapcsoltam a Tv-t. Egyik kezemben volt a szendvicsem, a másikba pedig a távirányító.
Egy ideig kapcsolgattam a tévét, miközben ettem a szendvicsemet, aztán megláttam, hogy az egyik sportcsatornán ismétlik a Real Madrid egyik régebbi meccsét, ahol még Iker áll a kapuban, így megnéztem. Nagyon ügyesek voltak a fiúk. Iker szépen védett, Ronaldo lőtt gólt és Ramos is fejelt egy gólt. Figyeltem Ramost és láttam, hogy nagyon ügyesen focizik. Mikor több, mint 10 évvel ezelőtt legjobb barátok voltunk, már akkor is nagyon szeretett focizni és ügyes is volt. Ő untig állította, hogy majd egyszer a Real Madrid focistája lesz és hatalmas gólokat fog rúgni és fejelni. És ahogy látom, nem is tévedett nagyot.
Már délután kettő volt, mikor vége lett a meccsnek. Ezért, úgy gondoltam, hogy ideje lenne készülődni, mert öcsém, Jesé bármikor itt lehet. Lezuhanyoztam, felöltöztem, felraktam egy kis sminket. Kivasaltam a hajam és végeztem is 3 előtt.

Megkerestem a fekete táskám és belepakoltam pár cuccot, mikor hallottam, hogy csöngetnek.

Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam. Az ajtóban az öcsém, Jesé állt.

 - Szia Jesé!- köszöntem neki, miközben adtunk egymásnak két-két puszit.

 - Szia Lina! Hogy vagy?- kérdezte.

 - Én jól, és te? -kérdeztem én is.

 - Én is. Na indulhatunk, mert Ikernek megígértem, hogy mi is előbb megyünk.- mondta öcsi.

 - Persze.

Bezártam az ajtót, beültünk a Jesé kocsijába és már indultunk is. Elég hamar odaértünk a Santiago Bernabéu stadionhoz. Igazoltam magam, így adtak nekem egy belépőt, hogy én is bemehessek. Bementünk az öltözőkhöz.

 - Várj meg itt kint, amíg átöltözök.- mondta Jesé.

 - Rendben, de siess.- mondtam neki. 

Miközben kint vártam, megérkezett Iker, Sergio, Marcelo, James, Ronaldo, meg még néhányan, de az ő nevükre nem emlékeztem. Gondolom Jesé megvárta Ikert, Ronaldot és Ramost, mert több mint 15 percig vártam, mire kijöttek az öltözőből. Iker ugyanabba a ruhába jött ki, mert ugye ő már nem a Real játékkosa hanem a Portoé, de Jesé, Ronaldo és Sergio már az edzős ruhába voltak.

 - Szia Lina!- köszöntek szinte egyszerre Ronaldo, Iker és Ramos.

 - Sziasztok!- köszöntem nekik.

 - Mi járatban erre? -kérdezte Cris.

 - Gondoltam megnézem, hogy edz a Real Madrid csapata.- mondtam vigyorogva.

 - Majd meglátod, milyen ügyesen is edzünk.- mondta Sergio.

 - Hiszem, ha látom.- mondtam neki.

Mire kimondtam, már kezdődött is az edzés. Azt mondta Iker, hogy üljünk a cserepadhoz, mert majd onnan majd jobban látom a fiúkat, így oda ültünk és néztük az edzést.

 - Elég ügyesek a fiúk.- mondtam Ikernek.

 - Igen, amúgy ismersz valakit Jesén kívül a csapatból?- kérdezte.

 - Hát, Ronaldoról már hallottam és még....-próbáltam a végét elnyelni a mondatnak, de ahogy láttam Iker arcát, ő mégis meghallotta.

 - Igen, és még kit?-kérdezte. Láttam az arcán, hogy mosolyog, de érdekli is.

 - Hmm.... Ramost.- mondtam halkan.

 - Honnan ismered és mióta?- kérdezte Iker.

 - 2 évig osztálytársak voltunk középiskolába és nem mellesleg elválaszthatatlan legjobb barátok voltunk.- mondtam neki még mindig halkan.

 - Nem is mondta Sergio, hogy ismer téged.- mondta.

8. fejezet

Iker öntött teát és odaadta nekem. Éppen kortyoltam volna bele, mikor megszólalt a telóm.

 - Bocsi.- mondtam és felvettem a telefonom.

 - Szia Lina. Akkor megyek nemsokára, ahogy megbeszéltük.- mondta nekem Niki.

És ekkor ugrott be, hogy megbeszéltük Nikivel, hogy átjön este. Teljesen elfelejtettem.

 - Szia Niki. Oh..., őszinte leszek, kiment a fejemből. Most nem vagyok otthon, de 25-30 perc múlva otthon leszek, úgy megfelel?- kérdeztem Nikit.

 - Igen, akkor majd nálad tali.- mondta és már le is tette Niki.

 - Bocsi, de most mennem kell, átjön az egyik barátnőm.- mondtam.

 - Rendben. Majd kijössz az edzésre holnap? Én is kimegyek, megnézem őket- mondta Iker.

 - Szerintem igen, de még beszélek Jeséval.- mondtam neki.- Mikor is kezdődik?- kérdeztem.

 -  Sergio azt mondta, hogy 16 órakor, ha majd jössz akkor ott talizunk.

 - Oké. Én indulok is sziasztok, akkor majd valószínű holnap találkozunk.- mondtam nekik.

 - Rendben Lina, holnap tali, szia.- köszönt Iker.

 - Szia!- mondta Sergio.

Átmentem az előszobába.

 - Sziasztok! Bocsi, de mennem kell, átjön az egyik barátnőm.- mondtam Sara-nak. Majd, valamelyik nap átjövök, ha nem gond.- mondtam neki.

 - Gyere nyugodtan, bármikor szívesen látunk, meg valamikor elmehetnénk vásárolni is.- ajánlotta fel Sara.

 - Rendben, majd hívlak holnap.- mondtam, közben adtam puszit neki és Martínnak- Sziasztok!- köszöntem el még egyszer tőlük.

 - Szia Lina! -köszöntek.

Kimentem a házból, beszálltam a kocsimba és már vezettem is haza, de szerintem már így is késésben voltam.

Mikor bekanyarodtam a házamhoz, már láttam hogy Niki az ajtó előtt áll. Gyorsan kiszálltam a kocsimból, bezártam és már rohantam is Nikihez.

 - Szia Niki. Bocsi, hogy késtem. Egy régi barátomnál voltam,

 - Szia Lina. Semmi baj, most értem én is ide.- mondta Niki.- És mi újság?- kérdezte.

 - Semmi különös. Veled?- kérdeztem vissza, miközben nyitottam ki az ajtót.

 - Én is meg vagyok. És kinél voltál ha szabad kérdeznem?- kérdezte Niki, miközben leültünk az asztalhoz és öntöttem mindkettőnknek egy-egy pohár narancslét.

 - Iker Casillaséknál voltam, tesóm haverja és volt csapattársa. Nekem is egy jó barátom. A feleségével, Sara-val is nagyon jóba vagyunk és természetesen imádom a kis Martínt is, nagyon aranyos.- mondtam Nikinek.

 - Várjunk egy pillanatot. Jól hallottam, hogy Iker Casillast mondtál?- kérdezte Niki, miközben elég fura fejet vágott.

 - Igen,- mondtam.

 - Te most komolyan ismered Casillast?- kérdezte Niki.

 - Igen, már az előbb is mondtam. Figyelsz te egyáltalán Niki?- kérdeztem tőle mosolyogva.

 - Persze, csak azt hittem, hogy rosszul hallottam, és ezt eddig mért nem mondtad nekem?- kérdezte Niki, miközben már ő is mosolygott.

 - Nem tudom, eddig ez nem nagyon került szóba. -mondtam neki. 

 - Amúgy melyik csapatnál is játszik az öcséd?- kérdezte Niki. 

 - Real Madridnál.- mondtam neki.

 - Ott játszik James, meg az a Ronaldo gyerek is, nem?- kérdezte Niki.

 - Igen.- mondtam neki.- Holnap megyek, megnézem az edzésüket. Te nem szeretnél jönni?- kérdeztem.

 - Szívesen mennék, de holnap dolgozok, így sajnos nem érek rá.- mondta Niki.- De szerezhetnél nekem egy autogramot.- mondta Niki teljesen boldogan.

 - Nem is tudtam, hogy szereted a focit.- mondtam.- És kitől is szeretnél autogramot?- kérdeztem tőle.

 - Hát... Ronaldotól. Ő a kedvencem.- mondta Niki.

 - Majd meglátom, hogy mit tehetek. És te mit csináltál délután? - kérdeztem Nikitől. 

 - Otthon lazultam egy kicsit.Tv-t néztem, könyvet olvastam.- mondta.

Még beszélgettünk fél órát, utána Niki hazament, mert holnap dolgoznia kell. Én is elmentem fürödni azután lefeküdtem aludni.

7. fejezet

Becsöngettem, de senki sem nyitott ajtót. Már úgy gondoltam, hogy lehet nincsenek is itthon, fordultam volna meg, mikor ajtót nyitott nekem valaki.....

Éppen köszönni akartam, hogy "Szia Iker", mikor leesett, hogy nem ő nyitott ajtót nekem, hanem Sergio Ramos, de ahogy láttam ezen nem csak én lepődtem meg hanem ő is. Mivel ő előbb tért észhez, így ő köszönt elsőnek.
 - Szia Sergio Ramos vagyok.- mutatkozott be. Ezek szerint meg sem ismer, pedig 2 évig elválaszthatatlan legjobb barátok voltunk, lehet, hogy változtam egy kicsit. Eredeti hajszínem barna, most már szőke a hajszínem, meg lehet fogytam pár kilót, de sok változás nincs rajtam, meg ugye felnőttem, de ő is. Viszont annyi különbség van köztünk, hogy én legalább megismerem őt, de ahogy látom, ő egyáltalán nem ismer fel.
 - Ööö...én...-mutatkoztam volna be, de Iker félbeszakított.
 - Szia Lina!- köszönt Iker.- Mi járatban erre?-kérdezte.
 - Hello Iker!- köszöntem én is.- Gondoltam beugrok hozzátok, ha nem probléma.
 - Örülök, hogy itt vagy. Gyere be, Sara a konyhába van.- mondta Iker.
Mentem Iker után, viszont hallottam, hogy Sergio is jött mögöttünk.
 - Oh, szia Lina! -köszönt Sara, miközben adott két puszit Sara.
 - Szia Sara! Hogy vagytok?- kérdeztem tőle.
 - Mi jól vagyunk, és te hogy vagy? Már nagyon rég láttalak és még mindig gyönyörű vagy.- mondta Sara.
 -Köszi Sara, te is.- mondtam.- És Martín hol van?- kérdeztem.
 - Ő a szobájában van, alszik. Ha nem bánjátok, akkor megnézem- mondta Sara.
 - Majd én megnézem, ha nem gond. Már úgy is olyan régen láttam a kis lurkót. Merre is találom a szobáját? -kérdeztem.
 - Emeleten van, balra az első szoba.- mondta Iker.
 - Rendben, köszi.- mondtam.
Már indultam is, mert láttam hogy Sergio néz, bár nem tudom, hogy azért, mert már esetleg rájött, ki vagyok vagy azt se tudja ki vagyok. Mentem fel az emeletre. Benyitottam a szobába és láttam, hogy már ébredezik Martín. Annyira szép kisbaba, le se tagadhatja Iker és Sara. Engem bámult, így láthattam, hogy gyönyörű szemei vannak.

Néztem még 1-2 percig, majd kivettem óvatosan a kiságyából és adtam neki egy puszit. Fordultam volna meg, mikor hallottam, hogy valaki köhög. Hátranéztem és láttam, hogy Sergio van az ajtóban.

 - Bocsi, hogy zavarlak, de Iker mondta, hogy nyugodtan hozd le Martín és igyál velünk teát vagy kávét.- mondta nekem Sergio.

 - Rendben megyek. Köszi, hogy szóltál.- mondtam neki. 

Előre engedett Sergio. Levittem a kis Martínt, oda adtam Sara-nak, mert a kis lurkónak enni kellett.

Így Sara átment az előszobába kezében Martínnal, addig ott maradtam a két fiúval a konyhába.

 - Mit kérsz Lina? Kávét, teát vagy esetleg valami mást?- kérdezte Iker.

 - Köszi, egy tea jól esne.- mondtam Ikernek.

Iker öntött teát és odaadta nekem. Éppen kortyoltam volna bele, mikor megszólalt a telóm.

6. fejezet

Majd lefeküdtem aludni, elég hamar elnyomott szerintem az álom, mert nagyon álmos voltam már.

Reggel telefoncsörgésre keltem.

 - Szia Lina!- ébresztett drága barátnőm, Niki.

 - Szia Niki!- köszöntem hullafáradtan.- Mit szeretnél?

 -Uhhh. Felkeltettelek?- kérdezte.

 - Igen, de úgy is fel kellett volna kelnem.- mondtam.

 - Bocsi. Csak azt szerettem volna kérdezni, hogy nem jössz velünk vásárolni?- kérdezte.

  - Mehetünk, de előbb megfürdök és felöltözök.- mondtam.

 - Oké. Akkor 1 óra múlva a Plázába találkozunk. Úgy jó? - kérdezte Niki. 

 - Nekem megfelel, akkor majd tali, addig is szia!- köszöntem el tőle. 

 - Szia!- köszönt Niki.
Miután leraktam a telefont, elmentem fürödni, majd felöltöztem és felraktam egy kis sminket.
Reggelizni is szerettem volna, de mivel nem volt rá már időm, így úgy döntöttem, hogy majd eszek a csajokkal a plázába. Mivel már így is késésben voltam, így megkerestem a telefonomat, és a kocsikulcsomat és már indultam is.

Az autóm: 

Miközben vezettem, bekapcsoltam a rádiót. 

Pár perc múlva oda is értem. Kiszálltam a kocsimból, és bementem a plázába. A többiek már ott vártak engem az egyik padnál. Odamentem hozzájuk:

 - Szia Lina!- köszöntek szinte egyszerre a lányok.

 - Sziasztok! Hogy vagytok?- kérdeztem tőlük,

 - Mi jól vagyunk, és te?- kérdezte Niki.

 - Én is.- mondtam.- Na hol kezdjük a vásárlást?- kérdeztem tőlük.

 - Mindegy, csak menjünk már, mert minden jó dolgot megvesznek előlünk- viccelődött Nora.

 - Szerintem is menjünk.- nevetett Niki.

Rengeteg boltba bementünk, de nem sok mindent vettünk. Én egy szoknyát és hozzáillő magassarkút és táskát vettem, egy rózsaszín telefontokot. Meg még vettem Tobiasnak egy pulcsit, mivel ha Tobias vagy én elmegyünk vásárolni, akkor mindig szoktunk venni egymásnak egy kis ajándékot. Ez már szokássá vált nálunk.

Telefontok:

Tobias pulcsija:

 - Én nagyon elfáradtam, nem ülünk le és eszünk valamit?- kérdeztem.

 - De, szerintem is együnk valamit, mert már nagyon éhes vagyok.- mondta Niki.

Ettünk, összeszedtük a cuccainkat, elköszöntünk egymástól és elindultunk haza. Úgy gondoltam, mivel még csak délután 4 óra van, így elmegyek meglátogatni Ikert, Sara-t és a kiscsöpséget, Martínt.

Átöltöztem egy kényelmesebb ruhába, megkerestem a telefonom, kocsikulcsomat és már indultam is Ikerékhez. Már nagyon kíváncsi vagyok mennyit nőtt a kis Martín.

10 perc kocsikázás után oda is értem. Becsöngettem, de senki sem nyitott ajtót. Már úgy gondoltam, hogy lehet nincsenek is itthon, fordultam volna meg, mikor ajtót nyitott nekem valaki.....

5. fejezet

 - Lins! Hoznál nekünk egy kör italt megint?- kérdezte Iker.

 - Persze, Iker. 2 perc és hozom is. Jó?- kérdeztem.

 - Oké, köszi!- mondta.

Mivel Iker megkért, így készítettem mindenkinek egy pohár italt. Megint szóltam Tobinak és már vittem is ki az italokat. Viszont a VIP-s rész az emeleten van, így felmentem a lépcsőn, de közben figyeltem, hogy nem boruljanak ki az italok.

 - Sziasztok! Meghoztam az italokat, egészségetekre!- mondtam  nekik. Már többen voltak az asztalnál, mint előtte. - Hogy érzitek magatokat?- kérdeztem.

 - Jól- mondta az egyik srác. Azt hiszem Jamesnek hívják, nem voltam benne biztos, de azért nem kérdezem meg. Hogy nézne ki? Híres futballisták, méghozzá a tesóm csapattársai, de még a nevüket sem tudom. Mindegy, majd holnap, otthon utánanézek az interneten.

 - Örülök neki - mondtam. Odaléptem Ikerhez és Jeséhez.- És te hogy vagy?- kérdezte öcsi- Majd valamelyik nap eljöhetnél az egyik edzésünkre- ajánlotta fel Jesé.

 - Ezt majd még megbeszéljük, rendben?- kérdeztem.

 - Oké.- mondta öcsi.

 - Na én megyek vissza, nem sokára letelik a munkaidőm, akkor majd beszélünk telefonon.- mondtam.

 - Szerintem mi is nem sokára indulunk, addig további jó munkát. Szia Lins!- köszönt el Iker, és közben adott 2 puszit. 

 - Sziasztok, nektek pedig további jó szórakozást!-köszöntem el, közben adtam öcsinek is két puszit.

 - Szia Lina!- köszöntek a többiek szinte egyszerre.

Intettem egyet, és már mentem is vissza Tobihoz. Ezután már gyorsan eltelt az idő, így már mehettünk haza is Tobival. mivel csak 2 utcányira lakunk egymástól, így addig együtt mentünk, aztán én letértem a saját utcámba, Tobi pedig tovább ment.

A lakásom:

Már az ajtó előtt álltam és kerestem a kulcsom, ami természetesen a táskám legalján volt, de szerencsére elég gyorsan megtaláltam. Bementem a házamba, felkapcsoltam a villanyt, letettem a táskám. Megkerestem a pizsim és elmentem lezuhanyozni. Majd lefeküdtem aludni, elég hamar elnyomott szerintem az álom, mert nagyon álmos voltam már.

4. fejezet

Miközben ezen gondolkodtam, készen is lettek az italok.
Így szóltam Tobiasnak, a másik pultos srácnak, hogy kiviszem az italokat a VIP-ba, majd jövök, addig álljon be helyettem is a pultba.

Tobias:

 - Rendben menjél csak, de siess, mert rengetegen vannak.- mondta Tobi.

 - Oké, köszi, és megpróbálok sietni.- mondtam mosolyogva.

Amúgy még nem mondtam, de Tobi nagyon rendes srác, és nem mellesleg helyes is. Be is próbálkozott, amikor még újonc voltam itt a klubba, de megbeszéltük, hogy nem lehet köztünk több csak barátság. Azóta a legjobb fiúbarátom, itt Madridban.

Már oda is értem a VIP-s asztalokhoz. Tényleg szinte az egész csapat is itt volt, rengetegen voltak.

Mivel csak Ikert és Jesét ismertem, így hirtelen nagyon sok ismeretlen arcot láttam, mivel szinte mindenki rám nézett. Zavarba is jöttem, de Jesé kimentett a zavaromból.

 - Na, srácok. Ő itt Catalina Rodríguez, Lina, a nővérem.- mutatott be öcsi mindenkinek- és ahogy látjátok itt dolgozik.- mondta Jesé, miközben én éppen letettem az asztalra az italokat.

 - Sziasztok srácok! Ahogy mondta öcsi, én Lina vagyok, ti pedig gondolom a Real Madrid tagjai vagytok- mondtam.

 - Szia, én Cristiano Ronaldo vagyok, Cris! Nagyon csini vagy!- mondta Cris.

 - Szia, én Karim Benzema vagyok! Ő itt Marcelo, a bongyorka, ő Bale, ő Toni, tavaly csatlakozott a klubhoz, ő Isco, ő pedig James, a többiek éppen táncolnak, vagy a pultnál vannak szerintem.- az említettek sorba integettek. 

 - Sziasztok, de én megyek, mert rengetegen vannak a klubba. A pultnál megtaláltok, és egészségetekre!- mondtam. Intettem nekik, és már ott sem voltam, siettem vissza Tobihoz.

Ahogy visszaértem, már meg is köszöntem Tobinak, hogy addig kiszolgálta a vendégeket, és már szolgáltam ki én is az embereket.

 - Szia Lina, mikor végzel? - kérdezte Nora.

 - Szia Nora! Nem sokára, szerintem még 2 óra, aztán megyek haza, és ti?- kérdeztem.

 - Ahogy látom a Nikit ,szerintem fél óra aztán megyünk. Majd jövünk aztán elköszönni, amúgy meg valamelyik nap elmehetnénk vásárolni- ajánlotta fel Nora.

 - Oké, majd felhívlak holnap estefelé, rendben?- kérdeztem.

 - Persze, na megyek a Nikihez, addig is szia.- mondta Nora.

Nora:

Intettem neki egyet, és már ott sem volt.

Odaléptem Tobihoz.

 - Te nem fáradtál már el?- kérdeztem.

 - Elfáradtam, de már csak 2 óra és mehetünk haza. Te elfáradtál?- kérdezte.

 - Én is elfáradtam, de nem sokára go haza.- mondtam boldogan.

 - Így van!- mondta Tobi.

Közben letöröltem a pultot, bár fél perc múlva úgy is koszos, ragacsos lesz. Utána odajött Nora:

 - Szia, Lina, akkor mi megyünk haza. További jó munkát, Niki is puszil, csak ő már kint van, éppen taxit hív. Akkor majd hívj, szia és puszi.- köszönt el.

 - Szia Nora! Majd hívlak, puszi.- köszöntem el tőle, és már itt sem volt.

 - Lina, légyszíves vidd ki ezeket az italokat, a VIP-s részlegre, köszi.- mondta nekem Tobi, adott egy puszit a homlokomra és már keverte is a következő koktélokat, a vendégeknek.