2. fejezet

- Sziasztok! Megjöttem. Hol vagytok? - kérdeztem.

- Szia! Itt vagyunk a konyhában, épp kész lett az ebéd, gyere ebédelni.- mondta anya. Mivel Imádom anya főztjét így rohantam a konyhába.

- Milyen volt az iskola? Találtál barátot? - kérdezte apa. 

- Nem volt rossz a suli, és igen találtam barátot Sergio Ramos Garciának hívják, és pont a szomszédunk. - mondtam apáéknak vigyorogva.

- Ennek örülök - mondta apa.

                                   ~~~~~~visszaemlékezés vége~~~~~~~
Mai szettem: 

Pont a 10 évvel ezelőtti emlékeimen gondolkodtam, hogy milyenek voltak a középiskolás éveim. Bár tanulni annyira nem szerettem, mint bárki ebben a korban, de elviselhető volt, mert voltak barátaim. 

Amúgy most éppen kiszolgáló vagyok egy puccos madridi spanyol klubba, amit szeretek csinálni, de már szeretnék hazamenni, nagyon fáradt vagyok. Már délután 2 óta itt vagyok és már 10 óra van. Eddig tart a munkaidőm, de ha nagy forgalom van, mint ma, mivel péntek van akkor hajnali 2 vagy 3-ig itt szoktam lenni. 

1. fejezet

Beléptem a teremben, mindenki elhallgatott és engem bámult. Mivel nem szeretem, ha sokan néznek, így gyorsan mondtam egy "sziasztok"-ot és leültem a legelső üres helyre. Amíg nem jött be a tanár addig elővettem a táskámból a füzetet, tollat és vártam, hogy bejöjjön az osztályfőnök. Becsöngettek, a tanár 5 perces késéssel érkezett meg a terembe. Mivel ma 4 ofőnk lesz, így első órában elmondta az órarendet. Mikor kicsöngettek a tanár kiment a teremből a többiek elkezdtek hangoskodni, beszélgetni.  Az osztályba 20-an vagyunk (tudom nem sok, de legalább nem vagyunk sokan). 14 fiú és 6 lány. Egyedül ültem egy darabig, aztán odajött hozzám egy fiú.

- Szia, Sergio Ramos García vagyok. De mindenki csak Sergiónak vagy Sesének hív. Téged, hogy hívnak? - kérdezte.

- Szia. Catalina Rodríguez vagyok. - mondtam.

Elég barátságosak tűnt, így örültem neki, hogy odaült mellém és beszélgettünk. Mire kezdtem volna elengedni magam, becsöngettek. Viszont Sergio ott maradt mellettem és a tanárt sem zavarta. Utána már gyorsan elteltek az ofő órák, így mire észhez tértem már haza fele mentem Sesével, mivel ahogy kiderült szembe szomszédok vagyunk.

- Hogy tetszik a suli? - kérdezte Sergio.

- Nekem eddig semmi bajom vele, és az ofő is normális. - mondtam. - Neked? - kérdeztem.

- Szerintem is jó fej az ofőnk, és a suli se gáz annyira. - mondta. - Mivel ma még nem kell tanulni, így elmehetünk fagyizni délután. Ugye velem tartasz? - kérdezte.

- Mivel nincs semmi programom délutánra így szívesen elmennék veled, de megkérdezem otthon. Ha megadod a telefonszámod, akkor utána felhívlak, hogy apa elengedett vagy sem, oké? - kérdeztem mosolyogva.

- Persze. - válaszolta. Ezután számot cseréltünk ahogy megbeszéltük, elköszöntünk és mindenki ment a saját háza felé.