13. fejezet

 - Jó, akkor most elmegyek, de ezt mindenképp meg kell beszélnünk még ma.- mondta Sergi.
 - Ja, persze mondtam neki. Szia.- és már csaptam is be az ajtót. Persze én ezt nem gondoltam komolyan csak azért mondtam neki, hogy visszamehessek az én pihe puha ágyamhoz és aludjak benne egy jó nagyot. Reménykedtem benne, hogy szépet fogok álmodni. Például az én kedvenc és egyben leghelyesebb énekesről a világon, és Ő nem más mint David Carreira. Akinek nem mellesleg nagyon jó hangja is van. Az egyik álmom hogy eljussak az egyik élő koncertjére.

Mikor felkeltem már délután 3 óra is elmúlt. Már nagyon éhes voltam így gyorsan összedobtam magamnak egy könnyű ebédet. Bár szeretek főzni de most csak ehhez volt energiám.

Miután megebédeltem bementem a szobámba és felöltöztem.

Miközben öltöztem megbeszéltem Nikivel hogy találkozunk az egyik közeli kávézóban és elmondok neki mindent szóról szóra. Nagyon kíváncsi természete van. Így gyorsan megkerestem a kulcsom és már indultam is nehogy elkéssek, mert akkor tuti hogy Niki leszedi a fejem.

 - Szia Lina!- köszönt barátnőm, miközben megöleltük egymást.

 - Szia! Hogy vagy?- kérdeztem tőle.

 - Jól vagyok, csak már nagyon érdekel, hogy mi is történt tegnap.- mondta nekem izgatottam Niki.

Mivel tudtam, hogy addig nem szabadulok amíg nem mondok el neki mindent, így képtelen voltam beszámolni neki mindenről.

 - Most akkor haragszol rá?-kérdezte.

 - Igen, bár inkább csalódott vagyok.- mondtam neki őszintén. - Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy-hogy nem ismert meg engem.

 - Jaj Lina, ezen ne rágódj. Tudod milyenek a férfiak...- mondta nekem Niki.

 - Na, mindegy....nem csak erről akartam beszélni, hanem hogy, nincs-e kedved eljönni velem a következő Real Madrid-Villarreal meccsre? Nem szeretnék egyedül menni. Meg most te is ráérsz, és lehet hogy "véletlenül" találkozol Ronaldoval is.

 - Mármint azzal a Ronaldo-val? Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro-val? -kérdezte tőlem Niki teljesen meglepődve.

 - Az én drágalátos Öcsikém is a Real Madridba játszik és ha megkérem szépen biztos szerez nekünk VIP-s jegyeket.- mondom neki mosolyogva.

 - Atya ég! El se hiszem.....-áradozott Niki.-Istennő vagy Lina!-És majd milyen ruhába menjek?- kérdezte.

 - Szerintem majd holnap délelőtt átmegyek hozzád, és majd segítek ruhát választani.-mondtam neki.

 - Oké, köszi. Na, én megyek is, mert még be kell vásárolnom.-mondta Niki.

 - Rendben, akkor majd este felhívlak, hogy mit sikerült intéznem.- mondta neki miközben adtunk egymásnak két puszit.-Szia Niki!

 - Szia Lina! Várom a hívásod.-köszönt Niki is.

12. fejezet

Mivel ma nagyon elfáradtam így gyors lefürödtem és befeküdtem az ágyba. Éppen a mai napon gondolkodtam, mikor megcsörrent a telefonom.

Mivel gyorsan felvettem a telefonom, így nem tudtam hogy ki keres, de gondoltam hogy Niki vagy Nora az.
 - Szia. - köszöntem kicsit letörten.
 - Szia, Lina! - köszönt nekem Niki- valami baj van?- kérdezte egyből.
 - Hát.....igen.- mondtam.
 - Na mondjad már, ugye nincs semmi baj?- kérdezte.
 - Nincs...vagy is igen. Az én drága testvérem és Iker barátom egyedül hagytak Sesével, szóval gondolhatod, hogy semmi jó nem sülhet ki belőle.
 - Tudtam én, hogy ezek ketten nem normálisak, már bocsi.- mondta teljesen komolyan, majd elnevette magát.
 - Köszi az együttérzést, drága barátnőm.- mondtam neki én is nevetve.
 - Na és mi történt? Elmesélnéd részletesebben?- kérdezte Niki.
Mivel nem hagyott békén így elmeséltem az egészet.
 - Komolyan mondom sorban megölöm őket, de most már menjünk aludni, majd holnap megbeszéljük, átmegyek majd hozzád valamikor a holnapi nap folyamán- mondta Niki.
 - Rendben. Jó éjt Niki! Szia.-köszöntem el.
 - Neked is. Szia.- köszönt el barátnőm.
Mivel nagyon álmos voltam így perceken belül már aludtam is.
Másnap korán reggel kopogásra keltem. Nem sokat aludtam éjszaka, mert egész éjjel szakadt az eső, dörgött az ég és még villámlott is, így eléggé komótosan sétáltam a bejárati ajtómhoz. Kikukucskáltam, nem hittem a szememnek. Nem akartam elhinni hogy miért pont Ő jött ilyenkor, miért nem lehetett volna hogy inkább a drágalátos testvérem,Jesé, Niki vagy Nóra kopogtatt az ajtómon kora reggel. De persze amilyen szerencsétlen vagyok, Sergio Ramos állt az ajtóban. Nem akartam annyira bunkó lenni, így kinyitottam az ajtót.
 - Szia.- köszönt vidáman.
 - Szia.-köszöntem neki közömbösen, de álmosan is.- Miért jöttél ilyenkor ide?- gondoltam az előző este történtek miatt.
 - A tegnapi nap miatt jöttem ide.- mondta.
 - Figyelj, szerintem te és én is jobban járunk hogyha ezt nem most beszéljük meg..- mondtam neki miközben ásítottam egyet.- nagyon álmos vagyok.
 - Jó, akkor most elmegyek, de ezt mindenképp meg kell beszélnünk még ma.- mondta Sergi.
 - Ja, persze mondtam neki. Szia.- és már csaptam is be az ajtót. Persze én ezt nem gondoltam komolyan csak azért mondtam neki, hogy visszamehessek az én pihe puha ágyamhoz és aludjak benne egy jó nagyot. Reménykedtem benne, hogy szépet fogok álmodni. Például az én kedvenc és egyben leghelyesebb énekesről a világon, és Ő nem más mint David Carreira. Akinek nem mellesleg nagyon jó hangja is van. Az egyik álmom hogy eljussak az egyik élő koncertjére.