7. fejezet

Becsöngettem, de senki sem nyitott ajtót. Már úgy gondoltam, hogy lehet nincsenek is itthon, fordultam volna meg, mikor ajtót nyitott nekem valaki.....

Éppen köszönni akartam, hogy "Szia Iker", mikor leesett, hogy nem ő nyitott ajtót nekem, hanem Sergio Ramos, de ahogy láttam ezen nem csak én lepődtem meg hanem ő is. Mivel ő előbb tért észhez, így ő köszönt elsőnek.
 - Szia Sergio Ramos vagyok.- mutatkozott be. Ezek szerint meg sem ismer, pedig 2 évig elválaszthatatlan legjobb barátok voltunk, lehet, hogy változtam egy kicsit. Eredeti hajszínem barna, most már szőke a hajszínem, meg lehet fogytam pár kilót, de sok változás nincs rajtam, meg ugye felnőttem, de ő is. Viszont annyi különbség van köztünk, hogy én legalább megismerem őt, de ahogy látom, ő egyáltalán nem ismer fel.
 - Ööö...én...-mutatkoztam volna be, de Iker félbeszakított.
 - Szia Lina!- köszönt Iker.- Mi járatban erre?-kérdezte.
 - Hello Iker!- köszöntem én is.- Gondoltam beugrok hozzátok, ha nem probléma.
 - Örülök, hogy itt vagy. Gyere be, Sara a konyhába van.- mondta Iker.
Mentem Iker után, viszont hallottam, hogy Sergio is jött mögöttünk.
 - Oh, szia Lina! -köszönt Sara, miközben adott két puszit Sara.
 - Szia Sara! Hogy vagytok?- kérdeztem tőle.
 - Mi jól vagyunk, és te hogy vagy? Már nagyon rég láttalak és még mindig gyönyörű vagy.- mondta Sara.
 -Köszi Sara, te is.- mondtam.- És Martín hol van?- kérdeztem.
 - Ő a szobájában van, alszik. Ha nem bánjátok, akkor megnézem- mondta Sara.
 - Majd én megnézem, ha nem gond. Már úgy is olyan régen láttam a kis lurkót. Merre is találom a szobáját? -kérdeztem.
 - Emeleten van, balra az első szoba.- mondta Iker.
 - Rendben, köszi.- mondtam.
Már indultam is, mert láttam hogy Sergio néz, bár nem tudom, hogy azért, mert már esetleg rájött, ki vagyok vagy azt se tudja ki vagyok. Mentem fel az emeletre. Benyitottam a szobába és láttam, hogy már ébredezik Martín. Annyira szép kisbaba, le se tagadhatja Iker és Sara. Engem bámult, így láthattam, hogy gyönyörű szemei vannak.

Néztem még 1-2 percig, majd kivettem óvatosan a kiságyából és adtam neki egy puszit. Fordultam volna meg, mikor hallottam, hogy valaki köhög. Hátranéztem és láttam, hogy Sergio van az ajtóban.

 - Bocsi, hogy zavarlak, de Iker mondta, hogy nyugodtan hozd le Martín és igyál velünk teát vagy kávét.- mondta nekem Sergio.

 - Rendben megyek. Köszi, hogy szóltál.- mondtam neki. 

Előre engedett Sergio. Levittem a kis Martínt, oda adtam Sara-nak, mert a kis lurkónak enni kellett.

Így Sara átment az előszobába kezében Martínnal, addig ott maradtam a két fiúval a konyhába.

 - Mit kérsz Lina? Kávét, teát vagy esetleg valami mást?- kérdezte Iker.

 - Köszi, egy tea jól esne.- mondtam Ikernek.

Iker öntött teát és odaadta nekem. Éppen kortyoltam volna bele, mikor megszólalt a telóm.

6. fejezet

Majd lefeküdtem aludni, elég hamar elnyomott szerintem az álom, mert nagyon álmos voltam már.

Reggel telefoncsörgésre keltem.

 - Szia Lina!- ébresztett drága barátnőm, Niki.

 - Szia Niki!- köszöntem hullafáradtan.- Mit szeretnél?

 -Uhhh. Felkeltettelek?- kérdezte.

 - Igen, de úgy is fel kellett volna kelnem.- mondtam.

 - Bocsi. Csak azt szerettem volna kérdezni, hogy nem jössz velünk vásárolni?- kérdezte.

  - Mehetünk, de előbb megfürdök és felöltözök.- mondtam.

 - Oké. Akkor 1 óra múlva a Plázába találkozunk. Úgy jó? - kérdezte Niki. 

 - Nekem megfelel, akkor majd tali, addig is szia!- köszöntem el tőle. 

 - Szia!- köszönt Niki.
Miután leraktam a telefont, elmentem fürödni, majd felöltöztem és felraktam egy kis sminket.
Reggelizni is szerettem volna, de mivel nem volt rá már időm, így úgy döntöttem, hogy majd eszek a csajokkal a plázába. Mivel már így is késésben voltam, így megkerestem a telefonomat, és a kocsikulcsomat és már indultam is.

Az autóm: 

Miközben vezettem, bekapcsoltam a rádiót. 

Pár perc múlva oda is értem. Kiszálltam a kocsimból, és bementem a plázába. A többiek már ott vártak engem az egyik padnál. Odamentem hozzájuk:

 - Szia Lina!- köszöntek szinte egyszerre a lányok.

 - Sziasztok! Hogy vagytok?- kérdeztem tőlük,

 - Mi jól vagyunk, és te?- kérdezte Niki.

 - Én is.- mondtam.- Na hol kezdjük a vásárlást?- kérdeztem tőlük.

 - Mindegy, csak menjünk már, mert minden jó dolgot megvesznek előlünk- viccelődött Nora.

 - Szerintem is menjünk.- nevetett Niki.

Rengeteg boltba bementünk, de nem sok mindent vettünk. Én egy szoknyát és hozzáillő magassarkút és táskát vettem, egy rózsaszín telefontokot. Meg még vettem Tobiasnak egy pulcsit, mivel ha Tobias vagy én elmegyünk vásárolni, akkor mindig szoktunk venni egymásnak egy kis ajándékot. Ez már szokássá vált nálunk.

Telefontok:

Tobias pulcsija:

 - Én nagyon elfáradtam, nem ülünk le és eszünk valamit?- kérdeztem.

 - De, szerintem is együnk valamit, mert már nagyon éhes vagyok.- mondta Niki.

Ettünk, összeszedtük a cuccainkat, elköszöntünk egymástól és elindultunk haza. Úgy gondoltam, mivel még csak délután 4 óra van, így elmegyek meglátogatni Ikert, Sara-t és a kiscsöpséget, Martínt.

Átöltöztem egy kényelmesebb ruhába, megkerestem a telefonom, kocsikulcsomat és már indultam is Ikerékhez. Már nagyon kíváncsi vagyok mennyit nőtt a kis Martín.

10 perc kocsikázás után oda is értem. Becsöngettem, de senki sem nyitott ajtót. Már úgy gondoltam, hogy lehet nincsenek is itthon, fordultam volna meg, mikor ajtót nyitott nekem valaki.....

5. fejezet

 - Lins! Hoznál nekünk egy kör italt megint?- kérdezte Iker.

 - Persze, Iker. 2 perc és hozom is. Jó?- kérdeztem.

 - Oké, köszi!- mondta.

Mivel Iker megkért, így készítettem mindenkinek egy pohár italt. Megint szóltam Tobinak és már vittem is ki az italokat. Viszont a VIP-s rész az emeleten van, így felmentem a lépcsőn, de közben figyeltem, hogy nem boruljanak ki az italok.

 - Sziasztok! Meghoztam az italokat, egészségetekre!- mondtam  nekik. Már többen voltak az asztalnál, mint előtte. - Hogy érzitek magatokat?- kérdeztem.

 - Jól- mondta az egyik srác. Azt hiszem Jamesnek hívják, nem voltam benne biztos, de azért nem kérdezem meg. Hogy nézne ki? Híres futballisták, méghozzá a tesóm csapattársai, de még a nevüket sem tudom. Mindegy, majd holnap, otthon utánanézek az interneten.

 - Örülök neki - mondtam. Odaléptem Ikerhez és Jeséhez.- És te hogy vagy?- kérdezte öcsi- Majd valamelyik nap eljöhetnél az egyik edzésünkre- ajánlotta fel Jesé.

 - Ezt majd még megbeszéljük, rendben?- kérdeztem.

 - Oké.- mondta öcsi.

 - Na én megyek vissza, nem sokára letelik a munkaidőm, akkor majd beszélünk telefonon.- mondtam.

 - Szerintem mi is nem sokára indulunk, addig további jó munkát. Szia Lins!- köszönt el Iker, és közben adott 2 puszit. 

 - Sziasztok, nektek pedig további jó szórakozást!-köszöntem el, közben adtam öcsinek is két puszit.

 - Szia Lina!- köszöntek a többiek szinte egyszerre.

Intettem egyet, és már mentem is vissza Tobihoz. Ezután már gyorsan eltelt az idő, így már mehettünk haza is Tobival. mivel csak 2 utcányira lakunk egymástól, így addig együtt mentünk, aztán én letértem a saját utcámba, Tobi pedig tovább ment.

A lakásom:

Már az ajtó előtt álltam és kerestem a kulcsom, ami természetesen a táskám legalján volt, de szerencsére elég gyorsan megtaláltam. Bementem a házamba, felkapcsoltam a villanyt, letettem a táskám. Megkerestem a pizsim és elmentem lezuhanyozni. Majd lefeküdtem aludni, elég hamar elnyomott szerintem az álom, mert nagyon álmos voltam már.

4. fejezet

Miközben ezen gondolkodtam, készen is lettek az italok.
Így szóltam Tobiasnak, a másik pultos srácnak, hogy kiviszem az italokat a VIP-ba, majd jövök, addig álljon be helyettem is a pultba.

Tobias:

 - Rendben menjél csak, de siess, mert rengetegen vannak.- mondta Tobi.

 - Oké, köszi, és megpróbálok sietni.- mondtam mosolyogva.

Amúgy még nem mondtam, de Tobi nagyon rendes srác, és nem mellesleg helyes is. Be is próbálkozott, amikor még újonc voltam itt a klubba, de megbeszéltük, hogy nem lehet köztünk több csak barátság. Azóta a legjobb fiúbarátom, itt Madridban.

Már oda is értem a VIP-s asztalokhoz. Tényleg szinte az egész csapat is itt volt, rengetegen voltak.

Mivel csak Ikert és Jesét ismertem, így hirtelen nagyon sok ismeretlen arcot láttam, mivel szinte mindenki rám nézett. Zavarba is jöttem, de Jesé kimentett a zavaromból.

 - Na, srácok. Ő itt Catalina Rodríguez, Lina, a nővérem.- mutatott be öcsi mindenkinek- és ahogy látjátok itt dolgozik.- mondta Jesé, miközben én éppen letettem az asztalra az italokat.

 - Sziasztok srácok! Ahogy mondta öcsi, én Lina vagyok, ti pedig gondolom a Real Madrid tagjai vagytok- mondtam.

 - Szia, én Cristiano Ronaldo vagyok, Cris! Nagyon csini vagy!- mondta Cris.

 - Szia, én Karim Benzema vagyok! Ő itt Marcelo, a bongyorka, ő Bale, ő Toni, tavaly csatlakozott a klubhoz, ő Isco, ő pedig James, a többiek éppen táncolnak, vagy a pultnál vannak szerintem.- az említettek sorba integettek. 

 - Sziasztok, de én megyek, mert rengetegen vannak a klubba. A pultnál megtaláltok, és egészségetekre!- mondtam. Intettem nekik, és már ott sem voltam, siettem vissza Tobihoz.

Ahogy visszaértem, már meg is köszöntem Tobinak, hogy addig kiszolgálta a vendégeket, és már szolgáltam ki én is az embereket.

 - Szia Lina, mikor végzel? - kérdezte Nora.

 - Szia Nora! Nem sokára, szerintem még 2 óra, aztán megyek haza, és ti?- kérdeztem.

 - Ahogy látom a Nikit ,szerintem fél óra aztán megyünk. Majd jövünk aztán elköszönni, amúgy meg valamelyik nap elmehetnénk vásárolni- ajánlotta fel Nora.

 - Oké, majd felhívlak holnap estefelé, rendben?- kérdeztem.

 - Persze, na megyek a Nikihez, addig is szia.- mondta Nora.

Nora:

Intettem neki egyet, és már ott sem volt.

Odaléptem Tobihoz.

 - Te nem fáradtál már el?- kérdeztem.

 - Elfáradtam, de már csak 2 óra és mehetünk haza. Te elfáradtál?- kérdezte.

 - Én is elfáradtam, de nem sokára go haza.- mondtam boldogan.

 - Így van!- mondta Tobi.

Közben letöröltem a pultot, bár fél perc múlva úgy is koszos, ragacsos lesz. Utána odajött Nora:

 - Szia, Lina, akkor mi megyünk haza. További jó munkát, Niki is puszil, csak ő már kint van, éppen taxit hív. Akkor majd hívj, szia és puszi.- köszönt el.

 - Szia Nora! Majd hívlak, puszi.- köszöntem el tőle, és már itt sem volt.

 - Lina, légyszíves vidd ki ezeket az italokat, a VIP-s részlegre, köszi.- mondta nekem Tobi, adott egy puszit a homlokomra és már keverte is a következő koktélokat, a vendégeknek.

3. fejezet

   ~Lina szemszöge~

Éppen töröltem le az asztalt, amikor ismerős hangokat hallottam. Barátnőim jöttek: Niki és Nóra. Nagyon örültem, mert már régen nem találkoztunk, de ha jól láttam már volt bennük ital.

 - Sziasztok lányok! -köszöntem.

 - Szia Lina.- köszönt Niki.- Hogy vagy? Hogy megy a munka? Látom elég sokan vannak.- mondta.

 - Igen, rengetegen vannak, de nem tudom mi okból.- mondtam már kissé fáradtan. Miközben csináltam mindenkinek egy koktélt.

Miközben megkóstolták a koktélokat, észrevettem még egy ismerős arcot a tömegben, az öcsémet, Jesét. Igen Jesé Rodríguez Ruiz, a Real Madrid csatára az én öcsikém. 

Szerencsére nagyon jó, testvéri kapcsolatot ápolunk.

 - Szia Lina, hogy vagy?- kérdezte Jesé.

 - Szia öcsi! Jól, és te? Hogy-hogy itt vagy?-kérdeztem.
 - Most nyertünk az Atlético Madrid ellen meccset, így eljöttünk ünnepelni. Én javasoltam, hogy idejöjjünk, gondoltam meglátogatlak, mivel régen beszélgettünk.
 - Gratulálok, és szerintem is régen beszélgettünk. Olyan jó látni!- mondtam,miközben megöleltem.- Amúgy kivel jöttél?- kérdeztem.
 - Szinte az egész csapat itt van, kivéve Pepe és Navas ők már tegnap hazamentek a családjukhoz,  nekik egy hetes szünetük van. Amúgy most van a búcsúbuli Casillasnak, mivel leigazolta az Fc Porto, így gondoltuk hogy ide jövünk bulizni.- mondta Jesé.
 - Igen, én is tudtam hogy leigazolta egy másik klub, bár nem annyira örültem neki, gondolom te se.- mondtam.
 - Én se örültem neki, de ha ő így gondolja, biztos jót fog tenni egy kis környezetváltozás, mivel 25 évig volt a Real Madrid egyik legjobb kapusa.- mondta.
- Lehet hogy igazad van.- mondtam. Miközben láttam, hogy Iker közeledik.
 - Szia Lins! Hogy vagy?- kérdezte.
 - Szia Iker! Én jól vagyok, és te? Sara és a kis Martín jól vannak?- kérdeztem.
 - Én jól vagyok, és a többiek is. - mesélte boldogan.

 - Valamikor meglátogathatnál minket, biztos örülne neki Sara is, meg a kis lurkónk is.- mondta Iker, miközben én kiszolgáltam a vendégeket.
 - Ez jó ötlet, lehet a jövő héten beugrok hozzátok.- mondtam neki, miközben öntötten neki és öcsinek egy pohár whiskyt. Viszont Jesé már el is tűnt mikor odaadtam, az italt.

 - Lina, légyszíves adj 2 koktélt, mert nagyon megszomjaztunk - kérte Niki.
 - Oké, egy pillanat.- mondtam. 2 perc és már el is készültek a koktélok.- Tessék Niki itt vannak a koktélok, remélem fincsi lett. Egészségetekre!- mondtam.
 - Köszi Lina, majd még jövök pár kör italért.- mondta, miközben kacsintott egyet.
 - Kérsz inni Iker?- kérdeztem tőle.
 - Igen, de mi ott vagyunk a fiúkkal a VIP-s részben, amúgy pont most akartam kérni, Lins.- mondta mosolyogva Iker.
 - Persze viszek, 5 perc és ott vagyok, addig menjél csak.- mondtam.
 - Köszi Lins!
Azt elfelejtettem mondani, hogy Casillason kívűl senki nem szokott így hívni, csak ő. Még kiskoromba akasztotta rám a Lins bece nevet, és mindig evvel cukkolt. Ezzel viszont nagyon ki tudott néha akasztani.
Miközben ezen gondolkodtam, készen is lettek az italok.

2. fejezet

- Sziasztok! Megjöttem. Hol vagytok? - kérdeztem.

- Szia! Itt vagyunk a konyhában, épp kész lett az ebéd, gyere ebédelni.- mondta anya. Mivel Imádom anya főztjét így rohantam a konyhába.

- Milyen volt az iskola? Találtál barátot? - kérdezte apa. 

- Nem volt rossz a suli, és igen találtam barátot Sergio Ramos Garciának hívják, és pont a szomszédunk. - mondtam apáéknak vigyorogva.

- Ennek örülök - mondta apa.

                                   ~~~~~~visszaemlékezés vége~~~~~~~
Mai szettem: 

Pont a 10 évvel ezelőtti emlékeimen gondolkodtam, hogy milyenek voltak a középiskolás éveim. Bár tanulni annyira nem szerettem, mint bárki ebben a korban, de elviselhető volt, mert voltak barátaim. 

Amúgy most éppen kiszolgáló vagyok egy puccos madridi spanyol klubba, amit szeretek csinálni, de már szeretnék hazamenni, nagyon fáradt vagyok. Már délután 2 óta itt vagyok és már 10 óra van. Eddig tart a munkaidőm, de ha nagy forgalom van, mint ma, mivel péntek van akkor hajnali 2 vagy 3-ig itt szoktam lenni. 

1. fejezet

Beléptem a teremben, mindenki elhallgatott és engem bámult. Mivel nem szeretem, ha sokan néznek, így gyorsan mondtam egy "sziasztok"-ot és leültem a legelső üres helyre. Amíg nem jött be a tanár addig elővettem a táskámból a füzetet, tollat és vártam, hogy bejöjjön az osztályfőnök. Becsöngettek, a tanár 5 perces késéssel érkezett meg a terembe. Mivel ma 4 ofőnk lesz, így első órában elmondta az órarendet. Mikor kicsöngettek a tanár kiment a teremből a többiek elkezdtek hangoskodni, beszélgetni.  Az osztályba 20-an vagyunk (tudom nem sok, de legalább nem vagyunk sokan). 14 fiú és 6 lány. Egyedül ültem egy darabig, aztán odajött hozzám egy fiú.

- Szia, Sergio Ramos García vagyok. De mindenki csak Sergiónak vagy Sesének hív. Téged, hogy hívnak? - kérdezte.

- Szia. Catalina Rodríguez vagyok. - mondtam.

Elég barátságosak tűnt, így örültem neki, hogy odaült mellém és beszélgettünk. Mire kezdtem volna elengedni magam, becsöngettek. Viszont Sergio ott maradt mellettem és a tanárt sem zavarta. Utána már gyorsan elteltek az ofő órák, így mire észhez tértem már haza fele mentem Sesével, mivel ahogy kiderült szembe szomszédok vagyunk.

- Hogy tetszik a suli? - kérdezte Sergio.

- Nekem eddig semmi bajom vele, és az ofő is normális. - mondtam. - Neked? - kérdeztem.

- Szerintem is jó fej az ofőnk, és a suli se gáz annyira. - mondta. - Mivel ma még nem kell tanulni, így elmehetünk fagyizni délután. Ugye velem tartasz? - kérdezte.

- Mivel nincs semmi programom délutánra így szívesen elmennék veled, de megkérdezem otthon. Ha megadod a telefonszámod, akkor utána felhívlak, hogy apa elengedett vagy sem, oké? - kérdeztem mosolyogva.

- Persze. - válaszolta. Ezután számot cseréltünk ahogy megbeszéltük, elköszöntünk és mindenki ment a saját háza felé.