~Jelzőfény~

2015. február 28., szombat

2. fejezet

- Sziasztok! Megjöttem. Hol vagytok? - kérdeztem.

- Szia! Itt vagyunk a konyhában, épp kész lett az ebéd, gyere ebédelni.- mondta anya. Mivel Imádom anya főztjét így rohantam a konyhába.

- Milyen volt az iskola? Találtál barátot? - kérdezte apa.

- Nem volt rossz a suli, és igen találtam barátot Sergio Ramos Garciának hívják, és pont a szomszédunk. - mondtam apáéknak vigyorogva.

- Ennek örülök - mondta apa.

~~~~~~visszaemlékezés vége~~~~~~~
Mai szettem:

Pont a 10 évvel ezelőtti emlékeimen gondolkodtam, hogy milyenek voltak a középiskolás éveim. Bár tanulni annyira nem szerettem, mint bárki ebben a korban, de elviselhető volt, mert voltak barátaim.

Amúgy most éppen kiszolgáló vagyok egy puccos madridi spanyol klubba, amit szeretek csinálni, de már szeretnék hazamenni, nagyon fáradt vagyok. Már délután 2 óta itt vagyok és már 10 óra van. Eddig tart a munkaidőm, de ha nagy forgalom van, mint ma, mivel péntek van akkor hajnali 2 vagy 3-ig itt szoktam lenni.

2015. február 8., vasárnap

1. fejezet

Beléptem a teremben, mindenki elhallgatott és engem bámult. Mivel nem szeretem, ha sokan néznek, így gyorsan mondtam egy "sziasztok"-ot és leültem a legelső üres helyre. Amíg nem jött be a tanár addig elővettem a táskámból a füzetet, tollat és vártam, hogy bejöjjön az osztályfőnök. Becsöngettek, a tanár 5 perces késéssel érkezett meg a terembe. Mivel ma 4 ofőnk lesz, így első órában elmondta az órarendet. Mikor kicsöngettek a tanár kiment a teremből a többiek elkezdtek hangoskodni, beszélgetni. Az osztályba 20-an vagyunk (tudom nem sok, de legalább nem vagyunk sokan). 14 fiú és 6 lány. Egyedül ültem egy darabig, aztán odajött hozzám egy fiú.

- Szia, Sergio Ramos García vagyok. De mindenki csak Sergiónak vagy Sesének hív. Téged, hogy hívnak? - kérdezte.

- Szia. Catalina Rodríguez vagyok. - mondtam.

Elég barátságosak tűnt, így örültem neki, hogy odaült mellém és beszélgettünk. Mire kezdtem volna elengedni magam, becsöngettek. Viszont Sergio ott maradt mellettem és a tanárt sem zavarta. Utána már gyorsan elteltek az ofő órák, így mire észhez tértem már haza fele mentem Sesével, mivel ahogy kiderült szembe szomszédok vagyunk.

- Hogy tetszik a suli? - kérdezte Sergio.

- Nekem eddig semmi bajom vele, és az ofő is normális. - mondtam. - Neked? - kérdeztem.

- Szerintem is jó fej az ofőnk, és a suli se gáz annyira. - mondta. - Mivel ma még nem kell tanulni, így elmehetünk fagyizni délután. Ugye velem tartasz? - kérdezte.

- Mivel nincs semmi programom délutánra így szívesen elmennék veled, de megkérdezem otthon. Ha megadod a telefonszámod, akkor utána felhívlak, hogy apa elengedett vagy sem, oké? - kérdeztem mosolyogva.

- Persze. - válaszolta. Ezután számot cseréltünk ahogy megbeszéltük, elköszöntünk és mindenki ment a saját háza felé.

2015. január 30., péntek

Prológus

Visszaemlékezés:

Éppen Valenciából költözünk családommal Sevillába. Mostantól ott fogunk élni. Apa vett ott egy nagy házat. Gyönyörű kilátás nyílik a kertre és a medencére. Egyszerűen imádom!

És itt van a szobám:

Bár nem tudom mit fogok kezdeni ebben a városban, mert egy barátom sincs itt, de remélem ez idővel majd megváltozik. Mondjuk mindjárt vége van augusztusnak, így nemsokára kezdődik az iskola. Kicsit félek is tőle. Mi lesz ha nem fogadnak majd be az osztályközösségbe? Ha nem fog menni a suli? Ha majd kiközösítenek? De majd lassan kiderül. Kicsit félek :/ .

Eljött az 1. nap. Reggel elintéztem a reggeli teendőimet, aztán apa elvitt kocsival az iskolába. Kicsit paráztam, de ennek a napnak is el kell valamikor jönnie, gondoltam. Mondjuk ki nem parázna 15 évesen?

Ahogy beléptem az iskolába, mindenki furán nézett rám, mert nem mentem gólyatáborba, így nem ismertem senkit, de éppen akkor költöztünk így nem értem rá. Odamentem a portáshoz, és megkérdeztem merre találom a termet, hogy hova kell mennem. Nagyon kedves volt szerencsére.

Beléptem a terembe, és mindenki ...